Búcsút intett már a nyár. Két hete még a tóparton az izzó napsütésben heverve gyűjtöttem az éltető energiát, úszkáltam a simogató hullámokban. Egy pillanat alatt lett ősz. Feleszmélni sem volt idő, és már fűtenek is.
.
.
Ajándékot kaptam
2009.09.16. 15:54 Hajno
Kiskabátban, nehéz szatyrokkal megpakolva szaporáztam a lépteimet hazafelé, hogy mielőbb szabaduljak a tehertől. Gondolataimban a mai menüt tervezem. Régóta vágyom már egy igazi jó disznótorosra, de nem arra az ízelten, fűrészporral töltött vacakra, amit a boltokban kapni. A barátnőm ajánlott egy jó hentest, messziről cipeltem hát a hurkát, kolbászt, s ha már úgyis bevásárlok, bementem a piacra is egy kis ez meg azért.
Átvágtam a tágas kikövezett téren a siető, komor arcú emberek között. Kikerültem egy férfit, kishíján nekimentem egy fának. Szórakozottan feljebb siklott a tekintetem a törzsén. Földbegyökerezett a lábam. Ilyen szépet még sosem láttam. Aranyban pompázott az egész lombkorona, mintha egy tündérmeséből toppant volna az utamba, fénylőn tündöklött a bágyadt nap alatt. Tökéletes formájú kis fa volt, nyári ruhájától búcsúzó, őszi színeibe öltözött, hibátlan gyönyörűség a betontenger közepén.
Csak álltam, hátraléptem párat, csodáltam megbűvölten. Arra gondoltam, hazarohanok a fényképezőgépért, hogy megörökítsem, de képtelen voltam megmozdulni. Percekig néztem ezt a váratlan ajándékot, lefotóztam magamnak fejben, ennél jobban egyetlen fénykép sem őrzi meg úgysem.
Eszembe jutott egy másik fa, egy réges-régi. Tizenéves voltam, és egy évben egy hétig minden este lementem sétálni, hogy megnézzem, ahogyan a tavasz bontotta friss zöld leveleit megvilágítja az utcai lámpa fénye. Aztán múltak a napok, a friss, üde zöldet felváltotta az érett sötétebb, és a csoda odalett. Nem láttam azóta sem, mert a fa a következő tavaszra megnőtt pár centit, és fény már máskép esett rá.
Szeretek fotózni, készítettem pár igazán jó képet, de a legszebbek sosem kerültek papírra, sem digitális adathordozóra. Hiába próbáltam őket optikával konzerválni, hiányzik belőlük valami, amit itt őrizek bent. Az érzés, amit ajándékba kaptam. Köszönöm. Hála neked ősz.
.
.
2008-09-24
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
