Az információ hatalom. Igaz. Én most egy darabig mégsem akarok információt. Legalábbis ebben a formában nem. Egy időre kikapcs.
Megcsömörlöttem a tehetetlen düh érzésétől, amely elborít, valahányszor átnézem a híreket, vagy a Facebook posztokat.
Gyakorlatilag nem szól másról az egész kommunikáció, mint fékevesztett, gátlástalan rombolásról, az emiatt érzett keserűségről, és az erkölcsök, elvek siratásáról.
Várom, hogy kikristályosodjon valami pozitív, valami, amire lehet támaszkodni, ami utat mutat a holnaphoz, amiből lehet építkezni, amiért érdemes lesz újra felkelni reggel, aminek már régen át kellett volna vennie a negatív gondolkodás helyét, nem egy-két hete, hanem évekkel ezelőtt.

Olvastam valahol, ha valaki ugyanazt csinálja újra meg újra, és más eredményt vár tőle, az az igazi ostobaság.
Nem tudom a megoldást.

A hatvanas évek végén anyám az irodában fél asztalnyi méretű számológépen hatalmas zörgés- csattogás közepette adta össze a végtelennek tűnő számoszlopokat. Apám a fülét a rádióra tapasztva hallgatta a Szabad Európát, meg az Amerika Hangját. (annak, aki nem élt még akkor, ezek az adók külföldről sugároztak, és ezekből lehetett korrekt hírekhez jutni, mivel a hazai tájékoztatás pártunk és kormányunk teljhatalma alatt csak az irányított, propagandát közölte...khm… )

Apám ragyogó szemmel mesélte nekünk, amit ott hallott : gyerekek, pár év múlva már akkora számológépeket tudnak majd készíteni, amit zsebre lehet tenni, azzal mehetünk vásárolni, és a zöldséges többé nem tud becsapni a számlával!

Akkoriban meg voltam győződve arról, hogy eljött már a kánaán. Hiszen mennyivel okosabbak vagyunk, mint a régi idők emberei, akik tábortűz körül sütögették a mammutot, korbácsos rabszolgatartók ösztökélték őket munkára a kőbányákban, vagy a sötét középkorban gátlástalan királyok és a papok tartották a szegény, tudatlanságban tartott népet kizsákmányolásban.

A zsebrevágható számológép óta csak ötven év telt el. Megfejtettük a világmindenség keletkezésének rejtélyét (?!), az űrben keringő műholdak jelei alapján tájékozódunk az utakon, klónozunk, összehajtható mobiltelefonnal telefonálunk, és atomnyi vastagságú anyagot készítünk szénből, amely elbír egy macskát (grafén). A csodás emberi elme nap mint nap bizonyítja határtalanságát.
Minden technikai feltétel adott lenne az egész emberiség tökéletes boldogságához.
Mi hiányzik akkor mégis?  Miért vagyunk képtelenek kibújni a saját bőrünkből, és változtatni a gondolkodásunkon?

Valaki….  ??