Éppen a legjobbkor értem haza, itt a vihar.
Nemigen járok városi strandra, de újabban fővesztés terhe mellett lehet csak a környékbeli bányatavakban fürdeni, legyen hát strand.
Böngésztem kicsit a neten: hétköznapi nyugdíjas kedvezményes jegy 2 órás időtartamra, hétfő, kedd, csütörtök, péntek, 10-14 óra között) 900 Ft + 500 Ft túlfürdési letéti díj. Ó, hát persze, Csillaghegy! Csak egy hévmegállónyira, csodás park, ráadásul igazán barátságos árfekvés, jó lesz. Van már annak 15 éve is, hogy utoljára ott jártam.
Kicsit lepukkantnak néz ki kívülről…Akár ha tegnap lett volna, gondoltam, amint megközelítettem, annyira nem változott semmit. Nem is tudtam akkor még, hogy mennyire!
Kérem a kasszírsától a kétórás nyugdíjas belépőt 900-ért,
- Olyan nincs, mondja, 1300 az egész napos.
- De van, a honlapon így áll.
- De nincs, esetleg télen.
Nincs mit tenni, akkor kérem az egész napost.
A beengedő kislány kedvesen elmagyarázza, hogy ha nem kabint vettem, akkor a fogasolóba menjek, arra hátul. Nagy hodály, néhány leharcolt öltözőkabin, és amint a neve is mutatja, a régről jól ismert fémdrótból hajlított hosszú fogas, amelyet majd a közös ruhatárba akaszt be a ruhatáros, és biléta ellenében kaphatom vissza. Nem lesz jó, a telefont, bankkártyát, lakáskulcsot a hozzá tartozó lakcímmel se kivinni, se beakasztani nem akarom. Mondom, inkább veszek kabint. Persze, vagy akár kérhetek értékmegőrzőt is, ugyanannyiba kerül, +500 Ft.
Megyek a kabinsorra, a kulcsos, magas vékony elhanyagolt külsejű unott kabinosfiú agyonmosott kopott kinyúlt, pólóján elhalványodott "úszómester" felirattal. Kérdem tőle, mi a megoldás, ráfizetnék kabinért.
- Jó, lehet nálam is - már kulcsolná is mosolyogva az egyik ajtót.
- Lehetne, csakhogy nincs pénzem, csak kártyám.
- Ja, hát akkor nem lehet.
- Nem lehet?
- Nem lehet
- És a pénztárban?
- Ja, úgy lehet.
Unszimpi pénztároshoz megint, majd vissza a már egyáltalán nem barátságos kabinoshoz. Közben mondom neki, nem sokat költöttek erre a strandra az elmúlt húsz évben. Na, azt a tekintetet az ellenségemnek se!
- Értem - mondja végül hosszú, jelentőségteljes hallgatás után.
- Értem – nyomja meg még hangsúlyosabban. Majd hozzáteszi foghegyről
- Azért ilyen olcsó.
- Éppen nem olcsó, 1800 forintért jöttem be, ennyiért már a Dagályra is mehettem volna.
- Oda ugyan nem ennyiért - mondja lekezelően.
Mikor visszajön zárni a kabint, odaköpi még:
- Megnéztük, a Dagályba drágább a belépő.
- A nyugdíjas 1900, és ott van kétórás - meg tiszta öltöző meg magam zárta szekrény, meg komfort, meg gyógymedence, élménymedence, büfék, fagyis, játszótér, szóval a különbséget ha zongorázni tudnám! - de ezeket már csak magamban tettem hozzá, nem beszélek többet vele.
Szerencsére a terület sem változott az elmúlt évtizedekben, sétáltam egyet az ősparkban, végül kikötöttem a 33 -as úszómedencénél, ott legalább vannak napozóágyak, jó békebeli, még Kádár János ifjúkorából valók. Letelepedtem, naptej, kis napfürdő, majd csobbanás végre. Meg sem lepődöm, hogy nincs feszített víztükör.
A medence végén aztán a nyugdíjaskorú, ősz hajú úszómester leszól hozzám:
- Kedves, úszósapkát kell viselni itt, a másik medencében lehet sapka nélkül fürödni.
Meg vagyok lőve, bányató-fan lévén nem gondoltam sapkára, nincs nálam. Annyi baj legyen, a narancssárga susogós bevásárlószatyor egy perc alatt úszósapkává avanzsál, csobbanok újra, aztán napozom, és így körbe-körbe. Egyszer csak, éppen a vízből kijövet ott terem mellettem a kis köpcös úszómester, mosolyogva megszólít, válogatott jó témákkal szórakoztat. Megkritizálja levegővételi technikámat, majdnem azt is mondani találja, hogy aggódott, hogy belefulladok. Aztán barátságosan kérdezősködik a térdeimen jól látható régi sebhelyeim, műtéti nyomaim felől, végül felajánlja, hogy házhoz jön, mert hogy ennek jót tesz a masszázs, és ő éppen masszőr. Gyorsan mondom, nem állok úgy anyagilag. Végül is a legnagyobb egyetértésben váltunk el, miután tájékoztatott, hogy ez esetben viszont évi két kúra kezelés jár nekem alanyi jogon, és itt - bökött amarra előre - itt is van masszírozás. Somolygok magamban. Az úttörő ott segít, ahol tud, nem igaz? És ha egy kis mellékes is leesik belőle, igazán nem lehet kifogásolni.
Még megdicsérte a kreatív úszósapkámat, majd indult tovább vadászni, pár perc múlva már egy hasonló korú hölggyel beszélgetett a medence másik oldalánál.
Volt még egy apróbb kalandom toilett ügyben. Nem részletezem, csak annyit, hogy sem az ajtót nem csuktam be, és szégyen, nem szégyen, de se le nem húztam, nem voltam képes megérinteni sehol, olyan állapotban volt.
Mély szomorúság uralkodott el rajtam. Itt ez a csodás adottságokkal rendelkező hely, nem csak városi strandnak igazi ritkaság, országszerte is az élmezőnyben lehetne. Miért mostohagyerek? Ma, amikor már minden pocsolyából wellnesst alkotnak, érthetetlen, miért hanyagolták el így.
Majd elfeledtem, hazaérve már a bejárati ajtóból ugrottam be a zuhany alá, és csutakoltam magam bőszen. Jobb a békesség mert az a víz... hát az opálos volt.
Update:
A strandot azóta felújították. Én nem jártam ott, csak véleményeket olvastam. Akit érdekel, szintén megteheti:)
.
.
.
